Goodbye San Diego! - Summary

San Diego-ba is beköszöntött a tél. Mostanában nagyon sokat esik az eső, ami egyáltalán nem megszokott errefelé. Éppen ma január 23-án hidegrekordot is döntünk az éjszaka: 8 Celsius fokra süllyed a hőmérséklet. Tudom, nem kellene panaszkodnom, (hallgatva otthonról a minusz 20 fokokról szóló rémhíreket), de itt a szeles plusz 8 fokban legalább annyira fázom mint az otthoni minusz 15-ben. Valahogy megváltozott a hőérzetem...Mindenesetre az a hihedelem, hogy itt évente csak 2-3-szor esik és állandóan meleg van, teljesen megdőlt. Szükség van itt is esernyőre, egy (na jó, nem túl vastag) kabátra és egy pár csizmára.. 

Rengeteg minden történt velem a téli hónapokban is, mégis most nem tudom mit is írhatnék, mert minden valahogy hétköznapivá vált. Már rutinszerűen közlekedek, intézem a bevásárlást és a munkámat, már én igazítom útba az idelátogató turistákat. Kialakult a napi rutinom, a hétfői power yoga és a szerdai mat pilates óráim nélkül már nem tudom elképzelni az életem. A Linda Vista Community tagjává váltam, ez az a színes városrész, ahol a USD luxusbuborékában élem az életem - összehasonlításképpen: 1 mérföldre délre hajléktalanok és fura emberek sokasága tengeti életét az utcákon, 1 mérföldre északra pedig mexikói és ázsiai közösségek élnek, ki jobb, ki rosszabb sorban. Kéthetente csütörtökönként a Farmer's market-en vásárolom be a kedvenc mexikói családomnál a narancs, citrom, grapefruit és lime adagomat, egy öreg bácsitól a házi paradicsomot, és egy ázsiai nénitől veszem a salátát, aminek pont olyan íze van, mintha a saját kertünkben szedtem volna őket. Olyan fantasztikus érzés, amikor saját kezemmel mosom meg több vízben a földes salátát és nem a boltban már előre bezacskózott és megmosott zöldeket kell fogyasztanom!

Aki rendszeresen bicajjal közlekedik, az előbb utóbb a közeli kerékpárjavító műhely törzsvendégévé válik, ez elengedhetetlen. Így történt ez velem is. Amikor már pár hét leforgása alatt a harmadik defekt miatt kényszerültem elmenni Aaronhoz, annyira jófej volt, hogy ingyen megjavíttotta a biciklimet. Én pedig örömmel térek vissza újra és újra a boltjába, mert új barátra leltem ott: a 2 éve a mexikói határnál megmentett kutyus személyében, akit Rain Wayne-nek hívnak:-) Amikor először találkoztam vele, éppen vártam a biciklimre, miközben arra lettem figyelmes, hogy valaki a kezemet nyalogatja. Ez a gyönyörűség volt.

Aaron mesélt nekem Rain tragikus sorsáról, és mondta, hogy én voltam az első idegen a boltban, akihez oda mert menni, akitől nem félt. Azóta hetente benézek hozzá <3

Látszik, hogy kutyahiányom van. Ez a másik gyönyörűség vár rám otthon:

De lássuk sorban, mi történt velem úgy október óta, amióta csak gyűjtöm a beszámolásra váró élményeket. 

A Fulbright ösztöndíjasok élete nem csak játék és mese... Tele vagyunk fárasztó programokkal, találkozókkal és annyi új embert ismertem meg az elmúlt hónapokban, hogy a legtöbbjüket nem ismerném meg újra, ha találkoznánk..

Október 22. Partikázom Malibuban egy indiai család rezidenciáján (minden évben megvendégeli a SoCal - Southern California - Fulbrightosokat):

Felmásztunk a Hollywood sign-hoz Los Angeles-ben:

Bár Hollywood Los Angeles egyik legzüllöttebb negyede, mégis évente egyszer ott terítik ki a vörös szőnyeget, így tele van mindig turistával. Ezért nem véletlen, hogy egy centimétert sem tudsz megtenni a Hollywood Boulvard-on anélkül, hogy egy Szupermen, vagy az Avatar kék lénye ne ajánlaná fel neked, hogy borravaló fejében lefotózkodik veled. Egynek én sem tudtam ellenállni, és egyszer az életben legalább végig kell sétálni a hollywoodi sztárok csillagaival kikövezett úton.

Takinak és Tominak küldöm

Columbo!!

Elvis és a Beatles

2 hete voltam utoljára LA-ben, ekkor teljesítettem Ádám kérését: küldöm a selfiet a Dolby Theatre előtt! Bár - veled ellentétben - az Oscar szobrot nem sikerült lencsevégre kapnom.

Október 28. San Diego-i fogadás:

Október 31. Halloween:-) a város tele volt kreatívabbnál kreatívabb és viccesebbnél viccesebb jelmezekbe öltözött emberekkel. Az utsó pillanatban döntöttem részese leszek: gyors makeup és irány a Downtown!

November 1. Halottak napja. A mexikói kultúráról tanultam újat ismét: ilyen színes, koponyákkal és sárga virágokkal díszített oltárokat állítanak fel, ezzel emlékeznek halottaikra. Talán ez a legfontosabb ünnepük, mert nyár végétől készülnek rá: a dekorációk elkészítéséhez már júliusban nekilátnak.

November 8. Election Day, a rákövetkező napot akár gyásznappá is nyilváníthatták volna Kaliforniában. Az első nap, amikor a How are you kérdésre ez volt a válasz: Well.. the life is going on.. És a "Good morning!" helyett csak úgy köszöntek "Morning!"

November 24. Thanksgiving: erről egy külön bejegyzés szólt:-)

November 25. Black Friday: Irány a San Ysidro outlet, ez már majdnem Mexico. Bevásárolom a téli cuccaimat a karácsonyi trip-emhez, és persze az extra bőröndöt, aminek a segítségével át tudok költözni Houstonba!

December 8-tól Karácsonyi hangulat. A 20 fokos napsütésben igazibb karácsonyi hangulatom volt, mint valaha. Az amerikaiak nagyon értenek az ünnepi hangulat megeremtéséhez. Csúnya karácsonyi pulcsikat viselnek - én nem hívtam volna őket így, de az amerikaiak nevezik a karácsonyt "ugly sweater partynak" lásd: http://www.nationaldaycalendar.com/national-ugly-christmas-sweater-day-third-friday-in-december/  még égőket is akasztanak a nyakukba és ez teljesen normális.

Én kollégáimnak bejglit tálaltam és magyar kvízzel szórakoztattam őket.

December 24 - Január 2.

Las Vegasban találkoztam egy Los Angeles-i Fulbrightos csapattal, és nekivágtunk együtt felfedezni a Grand canyon-t, Bryce canyont, Zion nemzeti parkot és más csodálatos helyeket. Erről majd egy következő bejegyzés fog szólni. Legalábbis a képek majd beszélni fognak, mert olyan szép helyeken jártam, mint még soha.... 

Január 13-15: újra Los Angeles, pontosabban a szomszédos Glendale városa. Ezúttal vonattal utaztam Los Angelesbe. Életem eddigi leggyönyörűbb panorámáját csodálhattam a vonat ablakából. A sínek az óceán part mentén haladnak Irvine-ig. 

Úgy éreztem, hogy a végtelenségig tudnék gyönyörködni a tájban, a hullámzó vízfelszínen visszatükröződő lemenő nap fényében. Pár pillanatig egyáltalán nem akartam megérkezni LA-be, csak ebben az élményben szerettem volna maradni... de aztán besötétedett és sínek a városok belsejében haladtak tovább, így magamhoz tértem, leszálltam LA-ben, és siettem a találkozóm helyszínére.

Egy kedves 80 éves hölgy, Irma meghívott az otthonába, amely Glendale egy elegáns kertvárosi részében található. Imádok vendégeskedni igazi amerikai házakban. Kertjében grapefruit, mandarin, citrom és narancs is termett. A kaliforniai narancs (és még az avokádó is) köszönő viszonyban sincs azzal, amit mi Mo-n megveszünk a boltban. Ám azok a gyümölcsök, amiket Irmánál ettem egyszerűen minden eddigit felülmúlták...

Irma a korához képest annyira fit, hogy engem is lekörözött simán túrázásban, így nem véletlen, hogy a környezetében mindenki számára igazi példakép. Rendszeresen sportol, keveset eszik és egész évre be van már táblázva: állandóan utazik, nagyon aktív életet él. Magyar volt a férje, így örült, hogy magyaros vacsorát készíthetett újra nekem és egyik barátnőjének. Mesélt arról, hogy 1969-ben költöztek Glendale-be, és akkor hogyan nézett ki Hollywood és LA általában.

Hihetetlen élmény egy 80 éves nénivel beszélgetni, amikor lazán a 20, 30 vagy 40 évvel ezelőtti történésekről mesél.. Neki olyan mintha tegnap lett volna 30 évvel ezelőtt, amikor kb. én születtem.. Számára a halál az élete részévé vált, hiszen nagyon sokan mentek el már mellőle. Egy kellemes vacsorát eltölteni egy 72 és 80 éves nénivel nagy élmény volt, rengeteg tanítással lettem gazdagabb, ami sokkal, de sokkal tudatosabbá tett. 

El sem hiszem, hogy a San Diego-i félévem a végéhez közeledik. Végre otthonosan mozgok az itteni környezetemben és pár hét múlva Houstonban kell mindent elölről kezdenem... Talán már annyira nem lesz szokatlan minden. A tavaly augusztusi érkezésem utáni első hetek kultúrsokkja után talán már nem lesz olyan nehéz hozzászoknom a változásokhoz. Nagyon izgatott vagyok, mert politikai és kulturális szempontból is egy teljesen más államot ismerhetek majd meg. 

Még egy érdekesség:

A múlt hétvégén az Old Town-ban fedeztem fel: Tudtátok, hogy San Diego első sheriffje magyar volt??!!:-)