Road trip

Ahogy véget ért a szemeszter, Krisztiék (nővérem és sógorom) kijöttek hozzám és majdnem 3 hetet töltöttünk együtt. Az első héten Houstont fedeztük fel (már amit itt fel lehet fedezni) és eljutottunk 1-2 jelentősebb texasi városba. 

Majd Louisiana-n keresztül Florida felé vettük az irányt, meg sem álltunk a floridai korall szigetek legdélebbi pontjáig a Key West-ig. 6000 km-t tettünk meg, gyakorlatilag minden második napot az autóban töltöttük.

Houstonban és Texasban nagyot csalódtunk, legalábbis ami a látnivalókat illeti. Houston nem mondható egyáltalán szépnek, a NASA meglátogatása jelentett csak élményt. Galveston, a helyi "beach" láttán inkább sírni lett volna kedvem, és ezt nem csak a gyönyörű kaliforniai és a floridai tengerpartok meglátogatása után érzem így. 

Dallas és Fort Worth azonban kihagyhatatlan, újra Rodeo show-n jártam, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Ewing család rezidenciájának kertjében ebédelhettem:-))

South Fork 

Hát ki ne emlékezne rájuk..

Ismerős ez a ház?

Na jó, South Fork Ranch-en csak a Dallas c. film külső jeleneteit vették fel, aztán a ranch tulajdonos eladta végleg a házát (túl nagy volt a rajongók érdeklődése), amit TV show tiszteletére múzeummá alakítottak. Az eredeti filmben található bútorokkal és díszletekkel berendezve tekintheti meg most a nagyközönség. Egy vicces élményben is volt részem itt. Egy távolabbi ismerősömről, egy magyar srácról tudtam, hogy Dallasban él. Mit gondoltok, kivel futottam össze teljesen véletlenül a Ewing villában???? Hát vele... Természetesen úgy, hogy 2012-ben láttam utoljára és azóta semmit sem hallottam róla...

Magyarokba egyébként mindenhol bele lehet botlani. Fort Worth városában ennél a táblánál is fotózkodtak magyar turisták, beálltam én is a sorba.

Megnéztük Austint, Texas fővárosát és San Antoniot is, majd végre irány Florida. New Orleansban álltunk meg először. Nagyon érdekes város, francia hangulattal. Mivel francia telepesek alapították, a belvárosban a járdákon az összes kereszteződésnél 1-1 francia város neve volt kirakva kövekkel. Itt megkóstoltuk a creol konyha remekeit: halakat, tengeri herkentyűket készítenek különleges fűszerezéssel. A creol elnevezés ennek a régiónak a kultúráját jelenti, elsősorban Lousiana-ban használják és az Európából kivándorolt francia telepesekre értik. Creolnak nevezik azokat az amerikaiakat akik nem őslakosok, hanem egy másik országból származnak.

Utcakép

Meglátogattuk az Oak Alley Plantation-t, az egykori rabszolgatartó cukornád ültetvényt, majd egy esténk és egy reggelünk volt, hogy bejárjuk New Orleans-t, a partivárost. Az emberek eseténként kivonulnak az utcákra, vagy a házak teraszaira és ott buliznak. Ha erre jártok figyelmetekbe ajánlom a Bourbon Street-et vagy a Frenchmen Street-et. Utcai zenészekben nem lesz hiány. Arra készüljetek fel, hogy a belvárosi utcákban alig van levegő: szemét, a csatorna, a dohányfüst és az éttermekből kiáradó olaj szaga keverednek egymással. 

Oak Alley Plantation

Hála az én nővérem fantasztikus szervezőkészségének, Florida legszebb helyeit ismerhettem meg. Négy különböző beach-et látogattunk meg, mindegyiknek megvolt a maga szépsége és különlegessége.

1. Fort Walton Beach-et hófehér homok fedi. Olyan lágy, finom szemcsés a homok, hogy úgy éreztem, mintha vattacukron sétáltam volna.

Nem, nem hó, hanem homok...

2. Miami Beach: hát ez a hely önmagáért beszél. A Miami skyline mögött lenyugvó nap, a luxus hotelekkel övezett óceánpart, pálmafák és a türkizkék víz + friss kókuszvíz. Kell ennél több???

3. Key West, pici sziget, itt már a trópusokon járunk. Bent a hotelünkben is kb. 80% -os volt a páratartalom, nemhogy kint. El is kapott minket egy zivatar, de sokat nem zavart. Egy kis eső belefér, ha amúgy az óceán felett jógázhatok és a víz morajlására relaxálhatok néhány napig. 

Naplemente Key West-en

A reggeli jógaórák helyszíne

4. Sanibel Island - A kagylók hazája. Nem is homokos a tengerpart, hanem kagylóhéjas. Életemben először jártam kagylómúzeumban és fotóztam rekordnagyságú kagylókat. Naplemente előtt érdemes megfigyelni a kagylók életét. Estére, mikor alaposan visszahúzódott a víz, a parton hátramaradnak a kagylók. Éppen gyüjtögetni szerettem volna kagylóhéjakat és megörültem a teljes kagylóknak. Örömömben ugrálva rohantam oda az első nagymérető kagylóhoz, amikor az hirtelen megmozdult.. Aztán láttam, hogy egy csomó van belőlük és éjszakára lyukakat ásnak a nedves homokba, amibe belevetik magukat. Elég undik tudnak lenni ezek a kis élőlények. Eddig sem ettem puhatestűeket a shrimpen kívül, de nem is kaptam hozzájuk kedvet... főleg így, hogy láttam a működésüket.

Felsorolni sem tudom, hogy még mennyi mindent láttunk Floridában. Jártunk Tallahasee-ben Florida fővárosában, St. Augustine-ben, Amerika legrégebbi folyamatosan lakott városában. Az első város felhőkarcolók és skyline nélkül! Nagyon szép volt. Végül nem szabad megfeledkeznem Orlandórol, mely a Disneylandnek és a Universal Studionak ad otthont, mi épp csak beugrottunk a Universal Studiohoz ebédelni, egy fotót megért a hely. 

Örökké hálás leszek a nővéreméknek, hogy meglátogattak engem és velük utazhattam.

Mit is kívánhatnék nektek ezután a fantasztikus út után?

May you always have a shell in your pocket and sand in your shoes.