Best of Houston

"The first thing you will explore is not the US. The first thing you will explore is yourself" hangzott el még a márciusi Fulbright Enrichment Szemináriumonkon. Ez valóban igaz. Minden utazás, amiben eddig részem volt, kicsit közelebb vitt önmagamhoz, de ezt az évet talán sikerült még tudatosabban a magam felfedezésére fordítani amellet, hogy az Egyesült Államok (Alaska utáni) két legnagyobb államában élhettem, és összesen kb. 10 államban utazgathattam. 

Arra gondoltam, hogy a programom vége felé közeledve egy, a San Diego-i Thanksgiving című bejegyzésemhez hasonlóan leírom azt a 10 dolgot, amiért leginkább hálás vagyok Houstonban, de attól tartok sok mindent csak elismételnék az előző két blogbejegyzésemből. Így inkább következzék egy képes toplista, amiért igazán megérte Houstonban és a UH campusán majdnem 6 hónapot eltöltenem.

 BEST TEAM EVER

Ők az én legszuperebb, legcukibb, leginspirálóbb rockclimbing instruktoraim. Ha csak fele annyira tudnék olyan jól falat mászni, mint ezek a fiúcskák a képen, akkor már boldog lennék. Türelmesen oktattak engem, mert persze már életem első 5-6 falmászása után a legnehezebb pályákat tűztem ki célul magamnak. Lépésről lépésre tanították nekem a jobbnál jobb technikákat, sőt még a kötélcsomozási trükköket is. A végén végül sok-sok szünet beiktatásával, de megcsináltam a két nehéz pályát és felértem a "szikla" csúcsára:-))

My first 4th of July celebration in the US

Carol és Ken családjával ünnepeltük Július 4-ét!! Jajj, de finomakat ettem... na nem abból a tortából, amit fent láttok.. de azt muszáj volt lefényképezni, mert a nemzeti szinű sütik elengedhetelen részei a július 4-i összejöveteleknek. Annyira kedves, befogadó családjuk van Caroléknak... Összesen hét unokájuk van, ebből a képen 4-et láttok. Számukra teljesen természetes, hogy egy külföldi diák vagy ösztöndíjas a családi összejövetelek részét képezi. Elmondhatatanul sok segítséget kaptam Tőlük. 

A Calhoun lofts (az otthonom a campuson) 9. emeletéről csodálatos kilátás nyílik a houstoni skyline-ra. Majdnem minden este innen néztem a naplementét. Mivel Houston felett mindig sok a felhő, naplementekor különleges színekben pompázik az ég. A város zaja a távolban, a lenyugvó nap látványa, az esti fények... és mindezek összhatása különlegesen jó alkalmat biztosítottak számomra a töltekezésre, az éber meditácóra. Teljesen ki tudtam kapcsolni ilyenkor. A tüzijátékokat is innen néztem július 4-én... az sem volt egy utolsó élmény.

Ez is egy tipikus égi jelenet Houstonban: a szivárvány. Hogy itt mekkorákat tud esni az eső... közben kint 100 fok (Fahrenheitben), 90%-os páratartalom, nem kapsz levegőt, és néha úgy tud tűzni a nap, hogy a telefonom is kikapcsol és emergency üzenetet küld nekem. (teljesen fekete képernyőn "your iphone needs to cool down, before you can use it." )

Talán életem egyik legnehezebb féléve volt ez a houstoni. A nehézségekről/kihívásaimról oldalakat tudnék írni, de most mégis olyan hálás vagyok. A végére nagyon klassz emberekkel sikerült kapcsolódnom, akik most nagyon fognak hiányozni. A falmászás és Carolék vendégszeretete messzemenően a legjobb élmény volt számomra ebben az időszakban. 

Most lezárult egy fejezet az életemben és nyílik egy új. Köszönöm a Fulbright Bizottságnak, a Turányi, valamint a Rosztoczy Alapítványnak a támogatást, mely lehetővé tette nekem ezt a tapasztalást!

Nem is zárhatnám jobb idézettel a soraimat, mint a Fulbrightosok körében jól ismert, és az enrichment seminar-okon mindig elhangzó mondattal: 

"Once a Fulbrighter, always a Fulbrighter."

Ebben a mondatban benne van minden. Azt jelenti, hogy a Fulbright program alatt szerzett tapasztalatok az egész életünkre kihatással vannak és lesznek mindig. Ez nemcsak a begyűjtött  szép emlékekre, vagy a szakmai pályafutásunkra gyakorolt hatásokra vonatkozik, hanem ennél sokkal többre. Az ebben az időszakban szerzett tapasztalatok kihatnak arra is, hogy hogyan szemléljük a világot, hogyan kapcsolódunk másokhoz, hogyan nyitunk embertársaink felé. Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem, hogy a világban mindenhol otthon vagyok, mert nincs olyan pontja a Földnek, ahol ne lennének barátaim.