Túlélve az első két hetet és egy nagy adag kultúrsokkot, gondoltam itt az ideje, hogy bejelentkezzem. Augusztus 8-án landoltam Chicagoban, és az első pillanatól kezdve alig vártam, hogy végre San Diego-ban legyek. Szuper élmény volt felfedezni Chicagot (ahogyan itt mondják "Sikágó"), a felhőkarcolók városát, találkoztam Jamievel, egy ottani kedves ismerősömmel, aki még 2 évvel ezelőtt pont a Fulbright pályázatom összeállításánál segített sokat, és íme körbeért a rendszer, most itt vagyok és meglátogathattam őt:-)), és az orientáción megismerhettem 67 másik ösztöndíjast a világ minden tájáról: Indonézia különböző részeiről, többek között Baliról is:-)), a Bahreini Királyságból, Palesztinából a Gázai övezetből, Costa Ricából, a Maldív szigetekről és még sorolhatnám. Eddig ez volt a legszínesebb társaság, akikkel valaha együtt töltöttem időt, pedig már jó sok csereprogramban volt részem.
Azonban az első benyomásaim az USA-ról nem voltak éppen pozitívak, kb. így foglalhatnám őket össze: minden műanyag (a sikagoi napjaim alatt csak műanyag evőeszközökkel ettem, es mindent műanyag dobozba tesznek...), unalmas a baseball (3,5 órát ültünk végig, úgy hogy minden fél órában volt egy action... - igaz amatőr meccsre vittek minket), a kaja ehetetlen, itt még a saláta is édes, a buszsofőrök és a pincérek arrogánsak, a távolságok beláthatatlanok és ennyi masszívan elhízott embert még nem láttam... Szóval kaptam egy tipikus képet a tipikus Amerikáról. Ja és nagyon hideg van itt mindenhol az előadókban, meeting room-okban.. olyan mintha egy hűtőben ülnél órákig, hiába öltözöl fel, az orrodat csípi a hideg, mint egy hideg téli napon a szabadban.. és odakint 40 fok volt!
Az időm nagy részét DeKalban, Chicagotól 60 mérföldnyire található kis egyetemvárosban töltöttem. DeKalba GMO-kukoricaföldek mentén vezetett az út Chicagoból. Megdöbbentem, amikor az egyetem összes bejáratán nem csak a dohányozni tilos felirat szerepel...
Azonban az első benyomásaim az USA-ról nem voltak éppen pozitívak, kb. így foglalhatnám őket össze: minden műanyag (a sikagoi napjaim alatt csak műanyag evőeszközökkel ettem, es mindent műanyag dobozba tesznek...), unalmas a baseball (3,5 órát ültünk végig, úgy hogy minden fél órában volt egy action... - igaz amatőr meccsre vittek minket), a kaja ehetetlen, itt még a saláta is édes, a buszsofőrök és a pincérek arrogánsak, a távolságok beláthatatlanok és ennyi masszívan elhízott embert még nem láttam... Szóval kaptam egy tipikus képet a tipikus Amerikáról. Ja és nagyon hideg van itt mindenhol az előadókban, meeting room-okban.. olyan mintha egy hűtőben ülnél órákig, hiába öltözöl fel, az orrodat csípi a hideg, mint egy hideg téli napon a szabadban.. és odakint 40 fok volt!
Az időm nagy részét DeKalban, Chicagotól 60 mérföldnyire található kis egyetemvárosban töltöttem. DeKalba GMO-kukoricaföldek mentén vezetett az út Chicagoból. Megdöbbentem, amikor az egyetem összes bejáratán nem csak a dohányozni tilos felirat szerepel...
 |
| Az új balinéz barátnémmel |
 |
Millenium park |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése