MySanDiego

Augusztus 12-én késő este érkeztem az én San Diegomba!! Az idő fantasztikus, csodásan meleg van, de mégis lágy szellő, az "ocean breeze" hűsíti a levegőt. Kb. másfél hét kellett, hogy alkalmazkodjak ehhez az időzónához (PacificTimeZone). Chicagoban mar este 8-9 körül úgy ki voltam ütve, mint otthon még soha és nagyon korán keltem. San Diegoban az első héten nappal voltam állandóan álmos, éjszaka pedig éber. Mostanra már a régi vagyok: éjfél-1 óra körül megyek aludni.

A város egyszerűen gyönyörű, a University of San Diego (a továbbiakban: USD:-)) campusa pedig, ahová most "dolgozni" járok, még annál is szebb!! Egyszerűen milliószor szebb, mint amiket az interneten a fotókon korábban láttam. Az épületek modernek, újak, egy domb tetején vagyunk, ahonnan a kilátás lenyűgöző és nyáron hetente többször tüzijátékot lehet itt nézegetni. A növények, a pálmafák pedig lélegzetelállítóak... Az első héten, amikor még nagyon elveszettnek és egyedül éreztem magam, csak kimentem sétálni a campusra és a pálmafák látványa egyből megvigasztalt. Már el is felejtettem milyen nehezek az első napok egy új helyen, pedig már 3. alkalommal költöztem külföldre...

Egy újonnan épült apartman komplexumban lakom, a campussal szemben, Maryia és David adják ki nekem a lakásuk egy részét. Amikor először sétáltam végig a lakópark területén, tátva maradt a szám szó szerint. 0-24 órás biztonsági szolgálat, 2 úszómedence jacuzzival, grillező helyek, gyönyörű park körös körül, ingyen fittnesz terem az itt lakóknak mindenféle gépekkel, yoga és pilates órákkal, külön bar és parti helység és billiard szalon, a növényzetről nem is beszélve.... és jó részben diákok, fiatal családok laknak itt az egyetem közelsége miatt..  Mennyire máshogy élnek itt az emberek: hazajönnek a fancy autójukkal a fancy lakásukba, csobbanak egyet a poolban aztán lemennek a gym-be... persze a másik véglettel is találkoztam. Amerika leggazdagabb államában vagyok és a downtownban több olyan utca részlet van, ahol sátrat vernek a hajléktalanok, és a buszon tényleg nagyon fura figurák utaznak (bár az Chicagoban még durvább volt). Ja, és itt tényleg minden nagyon drága. Azt tudjuk, hogy Amerikában élni nem olcsó, de itt Dél-Kaliforniában minden még annál is drágább. Akkor hidaltam le először, amikor egy 1 literes kókuszolajat 25 dollárért láttam. Én végül egy gazdaságosabb 13 dollárosat vettem, de még így is ez életem legdrágább kókuszolaja. Viszont isteni finom, Kriszta (Kocsor <3) mindig rád gondolok, hogy ilyet úgy küldenék neked haza!! Annyira finom igazi kókusz íze van, de csak enyhén, hogy szinte inni tudnám, mindent azzal eszek.

Apropó az ételek, az Oldtown és a Mission Beach tele van mexikói éttermekkel, az avokádó isteni, tehát itt már éhen halni nem fogok, az biztos. A Tacos, Tortillas, Burritos kezdenek a mindennapjaim részévé válni. Tehát kajálás szempontjából is legjobb helyet választottam Amerikában. Nagyon jók a Farmer's marketek, és boltok polcain is jó minőségűek az ételek. Tok mindegy, hogy bio vagy nem bio a kaja, mert ugyanúgy drága, tehát mindenből az organikusat veszem. Ez egy tudatos hely, odafigyelnek az emberek magukra, mindenki sportol, a bicikli utak is ki vannak jól építve, tehát otthon érzem magam ebből a szempontból is.

Az első napomon a munkahelyemen az első kérdésem az volt, hogy honnan szerezhetnék egy bicajt magamnak erre a 6 hónapra, erre Elisa, a kollégám másnap már be is hozta nekem az övét, mert nem használja, végre valaki fogja... Így váljon valóra minden kívánságom: kaptam egy mindennel felszerelt szuper bicajt, lakattal és pumpával együtt, így első dolgom az volt hogy elmentem jógamatracot és futó cipőt vásárolni vele, mert az nem lehet, hogy 2 emelettel lejjebb van egy fullextrás gym és ne használjam ki!! Szombaton pedig bicajjal jártam körbe a közeli városrészeket, egyszerűen fantasztikus volt. A legjobb módja, hogy a kellemest összekösd a hasznossal, edzel és napozol és közben a várost is megnézed egyúttal anélkül, hogy a tömegközlekedésre és spinning órákra költenél (mert ez utóbbi sajnos nincs a közelemben). És az óceán partra is bicikli út vezet le:-)

Rengeteg a látnivaló San Diego-ban. A lakótársaimmal rögtön az első hétvégén kimentünk az óceánparti sziklákhoz (Sunset Cliffs), és sétáltunk egyet a Pacific beach-en a promenade-on és a mólón. Most hétvégén megnéztem a Little Italy nevű városrészt (sajna olaszokkal nem találkoztam) és western filmek hangulatát idéző Old town-t. Van a városban egy hatalmas nagy, csodaszép park, a Balboa park, amely a nemzetek házainak is otthont ad. Itt található a Magyar Ház is (House of Hungary). Agusztus 22-én a magyarok műsoroztak a parkban, lehetett venni palacsintát, és kolbászos szendvicset, és azt hiszem még bejgli is volt. Volt egy Rubik kocka show, egy magyar kisfiú, aki már itt született San Diegoban 1 perc alatt kirakta a Rubik kockát mindenki ámulatára. Találkoztam idősebb bácsikkal, akik már 40-45 éve itt laknak, de fiatal házaspárokkal is, a legtöbb esetben az anyuka magyar. Szóval szereztem egy pár nagyon kedves magyar ismerőst:-)

A kollégáim itt is tüneményesek, segítenek ott ahol csak tudnak. Az USD School of Law, Child Advocacy Institute-ban (a továbbiakban: CAI) dolgozom, ahol inkább megfigyelek és tanulok, mintsem dolgozom, mert sok közöm nincs a kaliforniai jogrendszerhez. Rengeteg jó projektje van az intézetnek, de ezekről, majd ha már jobban beleástam magam az itteni munkáimba írni fogok. Hihetetlen, hogy itt a tanárok mennyire számon tartják a diákokat, fényképet készítenek róluk és mindig ugyanarra a helyre kell ülniük az órán, ahol az első alkalommal, így azonosítják be a diákokat, hogy ott vannak-e. Annyira izgatottan készülnek az új szemeszterre a tanárok, hogy én még ilyet nem láttam magyar egyetemen... készülnek anyagokkal, személyes elbeszélgetésekre várják a diákokat és nagy aktivitásra ösztönzik őket, tényleg azt látom, hogy itt a való életre készítik fel a hallgatókat, nem kell magolniuk. Az én mentorom, professzorom igazi harcos jogvédő, nagyon aktív és motivált, védi a közérdeket ahol lehet, korábban fogyasztókat, most a gyerekeket. Nagy kritikusa a jelenlegi rendszernek (az executive power-nek, azaz a kormánynak).

Az intézetemnek 2 irodája van még, az egyik Sacramentoban, San Fransisco-hoz közel, a másik Washington DC-ben. Itt 1-1 kolléga végez child advocacy tevékenységet. A jövő héten én is 5 napra Washington DC-be utazok, elintéztek nekem egy konferenciát ott (20th National Conference on Child Abuse and Neglect), plusz maradok hétvégére várost nézni. Szeptember végén pedig Sacramentoba lesz lehetőségem elutazni egy ottani meetingre, onnan aztán San Fransisco-ba ugrom át. Az az érzésem, most így, ahogy ott szállást keresek, mintha már jártam volna SF-ben, pedig ebben az életben még nem;-).

Imádom, hogy itt lépten nyomon spanyolt hallok a belvárosban. A takarítónénink cuki, nagyon keveset beszél angolul, és amikor a gyenge spanyolommal próbáltam vele néhány mondatot váltani, első kérdése az volt: Olasz vagyok?... Ebből levágtam, hogy a kiutazásom előtti két hónapos spanyol kurzus sokat nem segített a spanyol nyelvtudásomon, viszont az olaszomat sem tudom letagadni. 

Sunset Cliffs

My hosts

Balboa Park

Balboa Park