Work and CampusLife

Már régóta tervezem, hogy írok az itteni projektjeimről, kutatómunkámról. Előbb azonban kitérek a campus life-ra. Igaz, én nem egyetemistaként élek itt, de a campuson töltöm mindennapjaimat és fiatalabb, idősebb hallgatókkal rendszeres kapcsolatban vagyok. Az egyetemi HR szerint egyébként Faculty staff-nak számítok.

Hihetetlen, hogy itt mennyire más a fiatalok élete. Rengeteg programban van részük, az egyetemen külön iroda foglalkozik a szabadidős programok szervezésével, van itt wellness and recreational center, international office, alumni center, career development center, fittnes center, black center az afro diákoknak, Women center, graduate office, undegraduate office. Azzal a céllal jöttek létre, hogy a diákokat segítsék és programokat, előadásokat, konferenciákat szervezzenek. Külön bazárok kapnak helyet szabadtéren és lehet csatlakozni számos szervezethez. Minden tématerületnek megvan a saját klubja (zöldek, changemaker hub, student vegan united, science club, sport klubok minden sportágra…stb, kb. még vagy 50) és tényleg valóban léteznek a görök klubok: alfa kappa pí, theta beta pí… stb, mintha egy amerikai filmben lennék. Imádtam a Beverly Hills 90210 című filmet gimis koromban, az irányító számom is majdnem stimmel;-) Lényeg, hogy itt a diákok nagyon aktívak, a saját maguk által vezetett klubjaikon keresztül olyan tevékenységekben vesznek részt, mint fundraising, azaz adománygyűjtés, előadások szervezése, sportversenyeken való részvétel, egy adott cél érdekében figyelemfelhívó kampányok, stb. Az alulról szerveződő community life nagyon erős, jó ezt megélni és példát venni róluk.

Azt látom, hogy a diákok beköltöznek az egyetemvárosukba 18-20 évesen, és óriási önbizalommal telve távoznak onnan, mert itt az önállóságra, érvelésre, az érvényesülésre, aktivitásra ösztönzik és készítik fel őket.

Szeretem azt az amerikai hozzáállást, hogy mindig mindenkinek csak pozitív visszaigazolást adnak. Rengetegszer hallom én is azt, hogy „good question”, bármilyen kérdést felteszek, ezt kapom vissza. Itt szerintem nem létezik az, hogy rosszat gondolnának a másikról, vagy ciki lenne kérdezni, még akkor is, ha valami nagyon egyszerűt, egyértelműt kérdeznek…

Nagyon fontos a pontosság, ebben én is sokat fejlődtem. Minden óra, előadás, megbeszélés pontosan kezdődik! 1 perc késés is feltűnik, így ha egy másik épületbe kell mennem, akkor mindig rászámolok, és jóval korábban indulok el. Az én mentorom is már 10 perccel korábban óra kezdés előtt ott áll az előadói pulpituson, hamarabb érkezik, mint az egyetemisták, minden prezit előkészít és nézi az órát. Amint a nagymutató a 12-eshez ér, kezdünk, és a végén rohan, mert másodpercre pontosan be is fejezi az előadást.

Érdekesek a konferencia call-ok, először furi volt, de érthető, hogy itt nem olyan egyszerű egy olyan ülést összehívni, amelynek a résztvevői különböző államokban élnek. Nálunk egy magyar oldali ülés több megye részvételével személyesen zajlik, itt ez elképzelhetetlen lenne. Így aki nem tud hetente repülni, az csak „call in”, így minden megbeszélésnek van általában telefonos résztvevője. Hát gondolhatjátok, hogy a nem mindig kifogástalanul működő, gyakran recsegő telefonvonalakon hadaró embereket mennyire frankón megértem, főleg, ha olyan témáról beszélnek, amiről semmi előzményt nem tudok..

És hogy mit csinálok itt? Majdnem azt, mint otthon, csak egészen más tématerületen, és egészen más közegben. Források találása különféle projektekhez… 

Itt az USA-ban tényleg minden a pénzről szól. Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy egy bolt lakótelep méretű, hajnaltól éjszakáig nyitva van mindegyik még ünnepnapokon is, és outletek sokaságában költheted a pénzed. Vagy annyi pénzt kell kifizetni a tandíjra, hogy utána a diákok nagy része évtizedekig a diákhitelt fizeti vissza diplomázás után. Akkor lepődtem meg a legjobban, amikor beültem az első Child Rights and Remedies órámra, és arról kezdtünk beszélni, hogy mennyibe is kerül a gyerekvédelem az államnak, és nem olyan könnyű a gazdag lobbi szervezetekkel felvenni a versenyt, mert ők irányítják a jogalkotást.

A konkrét munkámról nem egyszerű írni magyarul. Ezért is mindig halogattam, hogy erről írjak, mert nem egyszerű témák, és eleve most az angol kifejezések vannak a fejemben. Valahogy gyermekbántalmazásról, szexuális kizsákmányolásról jobb más nyelven beszélni. Érdekes, de akkor valahogy kevésbé érint meg a dolog, és tudok rá munkaként vagy kutatási területként tekinteni. Magyarul ezt nehezebb, úgyhogy rövid és egyszerű leszek.

Alapvetően két projekten dolgozom.

1. Legal representation of children in court: abban az esetben, ha a gyerekek valamilyen bántalmazási ügy kapcsán el kell, hogy kerüljenek otthonról, az életüket érintő minden fontos kérdésben (hol éljenek tovább, hova járjanak suliba, tesókkal együtt maradjanak vagy nem, rokonnál tudnak lakni vagy sem, örökbefogadás, stb) a bíróság dönt. Itt az USA-ban a gyermekvédelmi törvény előírja a gyerekek érdekeinek védelmét és képviseletét, azonban a jogi a képviselet nem kötelező. Nekünk az a célunk, hogy ez kötelező gyakorlat legyen, és ezért mószerolunk be különböző államokat (én pl. most Indiana-t), mert a gyám lát el jogi képviseletet. Szóval most Indiana releváns szabályozását és esetjogát vizsgálom.

2. A másik téma, amibe belekutatok, a „Comercially Sexually Expolited Children” (CSEC), a kiskorúak kereskedelemi célú szexuális kizsákmányolása (most ezen a magyar megfelelőn kellett jó pár másodpercig gondolkodnom..). Összehasonlítom az egyes államokat, hogy a saját jogszabályaik szerint, hogyan kezelik az áldozatokat, kriminalizálják őket vagy éppen viktimizálják, és milyen védelmet kapnak. Nagyon izgalmas.

Szövetségi és állami szinten is rengeteg szervezettel találkoztam, aki család, gyermek, ifjúság témán dolgozik, NGO és kormányzati is, amit meg tudok érteni, mert rengeteg itt a probléma. Talán pont a nagy pénzközpontúság az oka annak, hogy a non-profit szervezetek itt virágoznak: kell, hogy valami ellensúlyozzon.

Nagy buli a HomeComing Weekend-en (amikor a régi diákok visszatérnek)

Home office1

Home office2

Kroc Institute for Peace and Justice gyönyörű épulete (egyszerűen nem tudok betelni a campussal..)